Magyar nyelvtan

Tartalom / 2. Szavak / 2.1 A szóelemek

2.1 A szóelemek

A szóelem a nyelv legkisebb, jelentést hordozó eleme.

Önálló jelentéssel rendelkező szóelem a szótő.

Vannak olyan járulékos jelentéssel rendelkező szóelemek, amelyek csak más szóelemmel együtt fordulnak elő, és a szótővel nem olvadnak össze. Ilyenek például a névelő és a névutó.

Vannak olyan szóelemek, amelyek csak más szóelemekkel össze-kapcsolódva fordulnak elő. Ezek a toldalékok. A toldalékok megváltoztatják, módosítják a jelentést. A toldalékok lehetnek képzők, jelek, és ragok.

A szóelemek összekapcsolódva alkotják a szóalakot. A szóalak általános modellje:

(igekötő +) szótő + képző + jel + rag

A kötőhangzót (beékelődő rövid magánhangzó) a toldalék részének tekintjük.

A szóalak első helyén rendszerint a szótő áll. A toldalékok első helyén, közvetlenül a szótő után a képzők állhatnak.

A képzők megváltoztatják a szó jelentését:

• új jelentésű szótári szót hozhatnak létre (ember - emberség)
• megváltoztathatják a szó szófaját és ezzel mondatbeli szerepét (tanul - tanulás)

A képzőkhöz kapcsolódhat újabb képző. A képzők rendszerint nem zárják le a szóalakot. Előttük jelek és ragok nem állhatnak.

A jelek a képzők után és a rag előtt helyezkednek el. A jelek módosítják a szótőben kifejezett jelentéstartalmat (pl. múlt idő jele: -t, -tt, többes szám jele: -k). Egynél több jel is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek.

A ragok meghatározzák a szóalak mondatbeli szerepét (pl. tárgyrag -t, határozórag: -ban, -ben). Nem követheti őket más szóelem, és a szóalak egy ragnál többet nem tartalmazhat.