|
||||||||
|
A szórendi kötöttség azt jelenti, hogy a mondaton belül egy-egy mondatrész helyét nyelvtani szabályok határozzák meg. A szórendi szabadság azt jelenti, hogy a mondatrészek helyét a mondanivaló értelme és a beszélő szándéka szabhatja meg.
Ha egy mondatrész szerepét a mondatban elfoglalt helyén kívül (helyett) más nyelvtani eszközök is kifejezik, akkor a szórend szabadabb. A magyar nyelvben ragok jelzik a mondatbeli viszonyokat, ezért a szabad szórend a jellemző. A magyar szórend alapja az értelmi kiemelés, azaz a szórendet az újat közlő rész szabályozza.
A alapszórend a nyomatéktalan mondatban lehet:
Alany + Állítmány + Bővítmény, vagy
Alany + Bővítmény + Állítmány
Egyenes a szórend akkor, ha a részek az alapszórendnek megfelelő sorrendben vannak a mondatban. Fordított a szórend, ha az elemek ehhez képest felcserélődnek. Megszakított a szórend, ha a két összetartozó rész közé egy harmadik ékelődik.
A nyomatékos mondat mindig tartalmaz egy értelmileg, érzelmileg kiemelt részt. Az állítmányon kívül lehet más mondatrész is főhangsúlyos, ilyenkor ez a kiemelt rész közvetlenül az állítmány előtt áll (fordított szórend).
Az –e kérdőszó az állítmány igei részéhez kapcsolódhat (jön-e). Csak akkor csatlakozhat más szóhoz, ha a mondatból a ragozott ige hiányzik: (Nem jön. – Nem-e?).
Az összetett mondatban a tagmondatok egymásutánját nevezzük mondatrendnek. Ez általában szabad, és a tagmondatok sorrendjét a fontossági szempontok határozzák meg. Bizonyos esetekben azonban a tartalmi viszony befolyásolhatja a mondatrend alakulását.
Angol oldalak
Német oldalak
Társoldalak
A webhely cookie-kat használ. A webhely igénybevételével Ön elfogadja ezen cookie-k használatát. További információk.